TÖRTÉNETÜNK

A Gyöngyösi Katolikus Legényegylet

A gyöngyösi közművelődési egyletek közül a 19. század második felétől kimagasló szerep jutott a Katolikus Legényegyletnek. A katolikus legényegyleti mozgalom szellemi atyja, megalapítója Kolping Adolf német lelkész volt. 1813-ban született Kerpen városában. Mivel szülei szegények voltak, s taníttatni nem tudták így beállt cipészinasnak. 1826-1829-ig Kerpenben inaskodott, majd 1829-től 1837-ig több német városban dolgozott cipész segédként. Két év múlva már gimnáziumba járt, hogy később egyetemre mehessen, mert pap szeretett volna lenni. 1841. április 3-án leérettségizett, s 1845. április 13-án pappá szentelték.  Az 1830-40-es évek – tehát éppen Kolping fiatal kora - a kapitalizmus elterjedésének, a céhes ipar felbomlásának időszaka. A szabad ipar, a gépek, a „tisztességtelen” verseny mind megannyi tényező, mely ebben az időszakban hozzájárult a hagyományos kézműipar elsorvadásához, s mely magával hozta a hosszú évszázadok alatt kialakult céhes szellem és a szigorú céhes értékek megszűnését.  Ez a gazdasági átalakulás együtt járt a kézműves iparon belüli tekintély-elv megrendülésével, az erkölcsök lazulásával. Kolping saját tapasztalataiból kiindulva felismerte, hogy e veszélyek, különösen az iparostanoncokat és segédeket fenyegetik. Ezért alapította meg 1849-ben Kölnben az első katolikus legényegyletet. Jelmondata: „Vallásosság és munka.” A szervezet védőszentjéül Szent Józsefet választotta, aki maga is iparos volt. A mozgalom hamarosan világméretűvé nőtte ki magát, hiszen 1865-ben, amikor az alapító meghalt, már 420 egylet működött a világon 60000 tagot számlálva.

Magyarországon a legényegyleti mozgalom az 1850-es évek közepén bontott zászlót. Célja az iparossegédeknek, a tanoncoknak valláserkölcsi alapon álló nevelése, anyagi és szellemi fejlődésének biztosítása volt. Az első magyar legényegyletet 1856-ban Szabóky Adolf piarista tanár szervezte meg.

A Gyöngyösi Katolikus Legényegyletet egy agilis, lelkes ifjú pap, Bányász Sándor alapította 1865-ben, éppen az alapító halálának évében. Hamarosan helyiségük is lett, hisz Zbiskó Károly nyugalmazott egri egyházmegyei pap végrendeletében az egyletre hagyományozta a Pap Melkhizedek utcában álló 1159. számú házát. (Ez az épület a mai Kolping-ház közép-részén állt 1917-ig.) Az épületet, hogy megfeleljen rendeltetésének rendbe kellett hozni és át kellett alakítani. Az ehhez szükséges költségek megszerzésére Bányász az egri érsekhez, Bartakovics Bélához fordult, aki 1870-ben 1493 frt 84 kr-ral, míg az egri ájtatos alapítványi hivatal 1320 frt-tal járult hozzá a munkákhoz. A legényegylet működése azonban nem volt zavartalan. 1871-ben Bányász Sándort nagyrédei lelkésszé nevezték ki, s így eltávozott a városból az az ember, aki buzgalmával, gondosságával fenn tudta volna tartani a szervezetet. A Gyöngyösi Katolikus Legényegylet működése még ebben az évben megszűnt, s ezután közel 10 évig nem is hallunk róla.  Városunkban 1882 az újjászületés éve. Ez év tavaszán a gyöngyösi születésű Krassy Félixet választották gyöngyösi plébánosnak, aki újult erővel karolta fel a legényegylet ügyét. Krassy mellett Pintér Kornél egyházi alelnök, Pápai Mihály világi elnök, Csortos Géza, és Makkos Alajos pénztárosok valamint Ivanits Ignác titkár nyújtottak segédkezet az újbóli felvirágoztatáshoz. 1886-ban a Gyöngyösi Katolikus Legényegylet már 120 védnököt és 180 rendes tagot számlált. A szervezet világi elnökei illetve alelnökei sorában a város legjelesebb mestereit találjuk. A már fentebb említett Pápai Mihály, Makkos Alajos vagy Csortos Géza mellett Smóling József, Bakaisz József, Pogány Béla, Kalivoda János vezették az iparos fiatalokat. 1899-ben Krassy Félixet egri kanonokká nevezték ki, így ismét elhagyta a várost egy, a fiatalság számára meghatározó ember. A tagság tisztelete, s hálája jeléül örökös elnökének választotta egykori vezetőjét, s megfestetett arcképét az egylet termében helyezte el. Krassy utóda egy nem kevésbé agilis, nagy formátumú férfiú, Török Kálmán lett, aki nemcsak mint plébános, hanem mint országgyűlési képviselő is jelentős szerepet játszott Gyöngyös történetében. Az ő elnöksége idején 1903-ban alakult meg a védnöki kör, s ugyanebben az évben a már szűkössé vált egyleti helyiség mellé a Német utcai iskola egy részét is ingyenes használatra kapta meg a szervezet. 1904-ben dr. Párvy Sándor szepesi püspök gyöngyösi bérmálása alkalmával meglátogatta az iparos ifjúságot és az összes adósságuk kifizetésére 800 koronát adományozott nekik. 1909-ben azt írják, hogy alig van a városban előkelő, intelligens iparos, aki nem a legényegyletben nyerte volna neveltetését.

„A legényegylet  üdvös hatása mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy az iparos-ifjúságot visszatartja a mulatóhelyektől, a korcsmáktól és rossz társaságtól. Az a szegény iparos fiú, aki szüleitől távol a város zajában él, a legényegyletben egy barátságos, meleg otthont talál. Ott mindig szívesen fogadják, többféle szórakozás áll rendelkezésére, olvasgathat, hason gondolkodású ifjakkal társaloghat. …A legényegylet ráneveli az ifjúságot a takarékosságra, rászoktatja arra, hogy elégedjék meg azzal a szórakozással melyet az egylet nyújt. Megkedveli ott a tisztességes, nem pénzrabló örömöket. … A legényegylet különösen azért üdvös és hasznos az iparos ifjúságnak, mert ott lelkét és elméjét kiművelik. Kiművelik mindazon tudományágakban, melyekre egy művelt, intelligens iparosnak szüksége van. A tudományok rohamos fejlődésének korszakában csak azon iparos boldogulhat, ki szakmáját kiváló ügyességgel űzi és amellett általános műveltséggel is bír…. A legényegyletben megtanulja az iparos ifjú azt, hogy a munka az embert nemesíti, a lelket felemeli. A vallás és a munka ikertestvérek. Dolgozni tehát nem szégyen, hanem kötelesség. Azért köszöntik az egyletben az ifjak egymást így: Isten áldja a tisztes ipart! ”

Az 1900-as évek elején a Gyöngyösi Katolikus Legényegylet folyamatosan emelkedőben van. Egyre sokszínűbb kulturális palettája, hiszen rendszeresen szerveznek műkedvelő színielőadásokat, táncmulatságokat, mely rendezvények egyre több ifjút vonzanak soraikba. 1917-ig megalakult kebelén belül a zenekar, az énekkar és a sportegylet, de saját könyvtára is egyre inkább fejlődött. 1917, miként az egész város, úgy az egylet életében is vízválasztó dátum. A nagy tűzvész idején a székház minden berendezésével együtt a lángok martaléka lett. Egyetlen dolog állt ellen a hatalmas forróságnak, az egyleti zászló rézből készült keresztje, melyet megfeketedve emeltek ki a hamu közül. A tűzvész után, az új székház felépítéséig az iparosok a polgári leányiskolában (ma II. Rákóczi Ferenc ált. isk.) és a gimnázium tornatermében kaptak helyet. Itt tartották összejöveteleiket, előadásaikat. Mindeközben folyt az adományok gyűjtése. A pénzből a régi telek mellé megvásárolták, a tőle délre fekvő Jelitz Soma-féle házat 30000 koronáért, és Gyöngyös városától az ugyancsak a régi egylettel északról szomszédos 180 négyszögöl területű iparostanonc-iskola telkét 20000 koronáért. Az így kialakult 504 négyszögölnyi területen 1921. augusztus 15-én helyezték el az új legényegyleti székház alapkövét. Az építkezésre 800000  koronát irányoztak elő. Az építkezés mozgatórúgója a szervezet egyházi elnöke dr. Bozsik Pál prépost-plébános volt. A ház terveit a „Gajdóczki Testvérek” cég készítette. Rajtuk kívül a kő- és fedőmunkát Király János, az ácsmunkát Závoda Ferenc, Melcher Antal és Mészáros János, a bádogos munkát Fehér Imre gyöngyösi iparosok, míg az asztalos munkákat a gyöngyösi építési kormánybiztosság vállalta. 1921. október 2-án már az új ház bokréta-ünnepét ülték, majd 1921. november 20-án fényes ünnepségek közepette az egyházi elnök felavatta és megáldotta az új székházat. Az alapkő lerakásától, a házavatóig csupán 3 hónap telt el! Nem véletlenül írta a Gyöngyös és Vidéke című hetilap: „ A szellem, mely a tagokat összetartja csodálatos. Védnökök, segédek és tanoncok utolsó fillérjükkel vagy munkájukkal, a legnagyobb szeretettel járultak a téglákhoz, s vasárnap egy város közönségének tüntető megjelenése biztosította az egyesületet ragaszkodásáról és elismeréséről. Hogy kié az érdem, vajjon  az egyesület elnökségét, vagy a védnököket, segédeket vagy a tanoncokat dicsérjük-e érte nem kutatjuk, nem is akarunk külön senkiről sem megemlékezni, mi a sikert … magának az egyesületnek tulajdonítjuk.”  Az új épületben kialakítottak egy 26 m hosszú és 12 m széles 500 fő befogadására alkalmas dísztermet, melybe színpadot is építettek az előadások számára. Ezen kívül ifjúsági terem, előadóterem, 2 védnöki szoba, ruhatár, 2 színpadi öltöző, egy söntés és egy szolgalakás kapott itt helyet. 1925-ben az (első) alakulás 60. évfordulóján avatták a legényegylet új zászlaját. Az ünnepségen, melyen részt vett többek között Kriston Endre püspök, és Subik Károly tb. kanonok pápai kamarás is, dr. Bozsik Pál megemlékezett a még élő és alapításban részt vevő mesterekről, s Véber Jánosnak, aki 16 éven keresztül dolgozott az iparosság érdekében, a püspök nevében átadták a vörös cingulust, a szentszéki ügyhallgatói címet. A Gyöngyösi Katolikus Legényegylet 1930-ban közel 700 tagot számlált.

Magyarországon az első világháború és a monarchia felbomlása után 1922-ben alapították meg 58 egyesülettel a katolikus legényegyletek önálló nemzeti szövetségét. A Kolping-mozgalom ez után élte virágkorát egészen a második világháború végéig. 1933-ban már 162, 1946-ban pedig több mint 200 helyi egyesületről számoltak be.

A rendszerváltás után Gyöngyösön is újjáéledt a Kolping-mozgalom, felvállalva a tanítás és a vendégfogadás feladatát. Legstílusosabban talán Kolping Adolf, a Gyöngyösi Kolping Katolikus Szakiskola és Speciális Szakiskolának is irányt mutató gondolatával zárhatjuk ezt a kis visszaemlékezést:

„Add, hogy felismerjük korunk problémáit, s hogy tevékenyen részt vegyünk megoldásukban!” Isten áldja a tisztes ipart!

B. Gál Edit